Természetes élőhelyén, a suliban vagy a csetszobában kiválóan megértettétek egymást, de mi a helyzet az első meghitt, négyszemközti találkával? A randi rengeteget elmond arról, milyen emberkével akadtál is össze, és vajon érdemes-e tovább kerülgetni egymást, vagy a sztori inkább felejtős.
Menjünk étterembe!
A klasszikus szetting, jól ismerjük már a jelenetet amerikai filmekből, melyekben mindenki folyton ölelkezik és olyan vaskos kliséket dönget, mint a „minden rendbe fog jönni!”(haláleset után) vagy a „nyugi, már vége” (röviddel a cunami utórezgéseit követően). Szóval, hagyománytisztelő, udvarias, derék hímről van szó, ha még szórakoztató beszélgetőpartner is, nincs mitől félned… ha csak nem nyers halat akar veled etetni. Ráadásul remek alkalom kínálkozik arra, hogy megfigyeld, hogyan viselkedik a pincérrel, miként rendezi a konfliktust, ha hideg ételt tesznek elétek… egyszóval láthatod, hogyan működik ő, társaságban.
Találkozzunk nálad!
Ez a csávó nem lacifacázik, rögtön a tárgyra tér. Önbizalma, mint a tenger, még az sem ejti kétségbe, hogy adott esetben össze kell futnia a tesóddal vagy a szüleiddel. Ha kimondottan arra gyúr, hogy egyedül leszel otthon, abban is biztos lehetsz, hogy hamarabb kerülsz vízszintes testhelyzetbe, mint azelőtt valaha is gondoltad volna. Légy óvatos: a pasi, aki rögtön a házba ront, általában ajtóstul ront a házba.
Bulizzunk egy orbitálisat a haverokkal!
A partyarcokkal semmi gond nincs, pláne ha te is partygirl vagy: az ilyen randi arról szól, hogy kötetlenül, elvárások nélkül mindenki jól érzi magát a társaságával, és ha valami komolyabb kialakul a dologból, még mindig el lehet bújni egy félreeső, sötét sarokban. Ne várj sokat rögtön az elején, lazíts: lehet, hogy félépnk a srác, de az is meglehet, hogy egyelőre nem vágyik komoly kapcsolatra.
Sétáljunk egyet, nincs pénzem!
A séta abszolút ideális randi, de az anyagi helyzetre vonatkozó megjegyzések kritikán aluliak. Egyrészt, ki mondta, hogy luxusprosti vagy, akit az Eiffel-torony sarkánál kell lazacsalátával tömni önköltségi alapon, másrészt kinek mi köze ahhoz, mi van a zsebében – téged inkább a feje, esetleg a nadrágja érdekel, könyörgöm! A kreatív, pénzbe nem kerülő randik talán a legszimpatikusabbak: agy és szív kell hozzá, nem lóvé. Beszélgetni, kirándulni, épületeket nézegetni vagy kiállításra, könyvbemutatóra menni mindig lehet, még a gazdasági válság idején is.
Találd ki te, mi legyen!
Egyfelől lehengerlő, hogy odafigyel az érzéseidre és számít a véleményed, de azért kezdhetsz aggódni is, ha olyasvalakivel akadtál össze, aki abszolút nem is sejti, téged mi érdekel vagy mit szeretne veled ő megosztani. Egyszer-kétszer még belefér a „döntsd el te” frázis, de ha később sincs ötlete, jobb, ha lépsz: valószínűleg minden mindegy neki úgyis.
Megismerkedtél végre álmaid pasijával/csajával… na jó, ilyen kliséket nem használunk, szóval úgy tűnik, végre olyan emberre bukkantál, akivel akár hosszabb távon is jól megértenétek egymást. A bökkenő csak az, hogy a barátok és a barátnők kicsit neccesek, mi több, súlyosabbak, mintha körömmel kaparnák a táblát a halálos csendben. Mi ilyenkor a teendő?
Képzeld el, hogy ismersz valakit száz éve, együtt lógtok napi szinten, aztán egyszer csak megjelenik a semmiből egy idegen, aki puszta létével megfoszt téged attól, ami eddig alanyi jogon járt neked. Odáig oké, hogy néha az egész banda összeül, de hagyd meg párod szabadságát: töltsetek időt külön is, amikor mindenki a maga barátaival lazít. Vannak dolgok, amiket csak velük lehet megbeszélni, és a barátság egyébként is olyan virág, amit rendszeresen ápolni kell.
A legellenszenvesebbnek akkor tűnhetsz rögtön az elején, ha szóba se állsz újdonsült kedvesed haverjaival. Nincs annál szánalmasabb, mint amikor bárgyú pillantások kíséretében, távolságtartóan meresztgeted feléjük a szemedet, és olyan jelentéktelen apróságokon sértődsz be, hogy XY nem köszönt neked. Hülyén hangzik, de a legtöbb hűvössé vált viszony valami hasonló apróságból indul ki, ne hagyd hát, hogy ilyesmi az utadba álljon. Biztosan nem ismertek meg, esetleg elbambultak épp, köszönj inkább te hangosan és kedvesen, még ők fogják szégyellni magukat figyelmetlenségük miatt!
Pocsék szitu, amikor választani kell: kivel töltöd a péntek estét, velem vagy velük? Sokkal egyszerűbb, ha már jó előre igyekeztek eldönteni, mi lesz a program – legalább ő is látja, hogy hosszútávra tervezel - így a kölcsönös kompromisszumok árán nem nehéz eldönteni, mi legyen a program az adott napon. Ha sűrűsödnek az események és mégis dönteni kell, duzzogás helyett gáláns módon vonulj vissza: hidd el, a párod sokkal szívesebben tér vissza hozzád, ha levetted a nyakáról a pórázt. Közben pedig te is bulizhatsz egy orbitálisat a barátaiddal, esetleg olvashatsz pár órát a fürdőkádban egyes egyedül.
Elképzelhető, hogy valamiért nem tudsz beilleszkedni – például a többiek érdeklődése, habitusa merőben eltér a tiedtől. Ha ők teljesen más típusok, mint te vagy, akkor se próbálj megváltozni: ha utálod a focit, és ők 24/7 arról dumálgatnak, neked még lehet más témád, a túlzott megfelelési kényszer pedig nem segít, csak ront a helyzeten!
Az is megeshet, hogy nem csak nem találod a hangot a bandával, de kimondottan ellenszenves is vagy nekik. Ha úgy érzed, senkivel sem voltál bunkó és mindent megtettél, hogy nyiss az irányukba, valószínűleg arról van szó, hogy az exet kedvelték, netán a párod olyan kulcsfigura volt a bandában, hogy nem akarnak veled „osztozkodni”. Ilyen esetekben nincs mit tenni, te meglépted, amit lehetett, nyugodt lelkiismerettel ignoráld őket!
Aki keres, előbb-utóbb talál magának párt, de vajon hogyan zajlana a keresés édes-keserű procedúrája, ha Magyarország helyett egy más országban, más kultúrában, netán más korban kellene rábukkannod a Nagy Ő-re?
Természetesen vallástól és bőrszintél függetlenül minden emberben él a vágy, hogy társra leljen, de a társadalom különféle szokásokat és hagyományokat épít a párkeresés és párválasztás köré.
A hagyomány szerint Indiában azok a fiatalok, akik elérték a nemi érettség megfelelő fokát, a falu kerítőjéhez fordultak, aki pontos listával rendelkezett a még házassági köteléken kívül élő ellentétes neműekről. A kerítő elsősorban a szülők kívánságait vette figyelembe: kaszt, társadalmi státusz, foglalkozás, anyagi helyzet, majd az így megmaradt lehetőségek közül az asztrológia alapján választotta ki a legmegfelelőbb társjelöltet. Rendszerint a szülők egyezkedtek, a fiataloknak vajmi kevés beleszólása volt a végső döntésbe. (De minek is, amikor a horoszkópok közben passzoltak, haha?)
A 17. századi puritán Amerikában fontos tényező volt a párok szelektálásakor, hogy a fiatal nő és a férfi vajon kényelmesen és jól alszik-e egymás mellett. Hogy a szerencsétlen leányzó erénye ne kerüljön veszélybe, egy kemény táblát helyeztek el kettejük között, és ha reggel mindketten kipihenten ébredtek, az első próbán átment a kapcsolat, és megkezdődhettek a tárgyalások a majdani jegyesség lehetőségeiről. (Hmm, mennyit változott a világ pár száz év alatt: ma inkább azok házasodnak össze, akik egy szemhunyásnyit sem tudtak aludni egymás mellett.)
A hmong törzs tagjai még ma is gyakorolják a különös szokást, miszerint ha egy srác érdeklődik egy lány iránt, zsinórt erősít a derekához, majd együtt sétálnak. Ha a beszélgetés jó hangulatban telik, a férfi „elrabolja” a nőt a szülői háztól, de persze csak a házassági ceremónia után teszi magáévá (jobb esetben).
Bizonyos törzsek a világnak ezen a felén a párválasztás hivatalos közösségi ceremónia mentén zajlik: ha a szülők összeillőnek tartanak egy párt anyagi helyzetük alapján, és a fiatalok is szimpatizálnak egymással, szüleik esküvői ruháját veszik fel, és a két család vigyázó tekintetétől kísérve randiznak először. Szorosan egymás mellett ülnek, és megengedett, hogy néha összeérintsék az arcukat, ami a szexuális érdeklődés első számú fokmérője ebben a kultúrában.
Kevés dolog van, ami még a „nem veled van baj, hanem velem” és az „azt hiszem, inkább barátként gondolok rád” futamoknál is fájdalmasabban és bénábban cseng, de azért szép számmal akadnak tabu-területek a szakítás témakörében. Némely hiba fertőjében még celebjeink is mélyen megfürödtek - eggyel több indok, hogy legalább te ne ess ugyanezekbe a hibákba!
SMS-para: szakítás 160 karakterben
Tagadhatatlanul az egyik leggerinctelenebb formája a szakításnak, ha az ember még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy személyesen tisztázza a kenyértöréshez vezető okokat.
SMS-ben vagy e-mailben kimondani a boldogtalanító nemet leginkább a csúszómászók világában menő, pedig állítólag a Tokio Hotel Billje is lépett már meg hasonlót - mentségére szóljon, hogy még általános iskolás korában, és azóta is borzasztóan szégyelli a dolgot.
Online feketeleves és kibeszélős-show
A fenti ocsmányságot csak tetézi a jelenség, amikor a búcsú után a expár úgy intézi, hogy mindenki tudjon a szakítás bensőséges részleteiről, beleértve természetesen az ex legrosszabb tulajdonságainak mélyreszántó online elemzését is. A blogodon, Twittereden, Facebookodon publikált break-up sztori égés a köbön, bár tagadhatatlanul triplázza az olvasóid számát. De most mondd meg őszintén: normális dolog az, amikor a sárga földig alázol valakit, akivel egykor szerettétek egymát? Demi Lovato is pirul, amiért a Twitteren csicsergett a Trace Cyrus-szal való szakítása részleteiről, amin aztán az egész világ csámcsogott.
Break-up közvetítővel
Persze akkor sem sokkal fényesebb a helyzet, ha egy barátnőt vagy havert kérsz meg rá, hogy tolmácsolja a kedves felé, hogy egy ideje annyira már nem kedves a szívednek. Teljesen mindegy, egy harmadik lépett-e színre vagy egyszerűen elhullatta szirmait a történet, durván égő, ha ezt nem vagy képes artikuláltan és civilizáltan közölni. Tom Cruise játszott már hasonló történetet: állítólag Nicole Kidmannel egy kedves szcientológus barát beszélt időről időre arról, hogy ha nem fűzi szorosabbra viszonyát a dianetika egyházával, könnyen megeshet, hogy - szci szakszóval élve - „bajforrásnak” minősíti őt Tom az életében. A „jóbarát” ezért kérte Nicole-t, hogy „mindkettejük érdekében” távolodjon el Tomtól, maga a színész azonban képtelen volt ezekről a dolgokról nyíltan beszélni. Vérgáz.
Szakítás sans szakítás
Kevésbé sem cikibb a fentieknél az a megoldás, amikor az ember nem közli a szakítás tényét, hanem egyszerűen csak új párral tűnik fel a színen, remélvén, hogy az exszé avanzsált kedves magától felfedezi a státuszváltozást (a brutálabb arcok és az igazi tajparasztok kedvenc közösségi portáljukon változtatják meg társas állapotukat: nem jó érzés lehet azt látni, hogy a pasid már „egyedülálló”, netán „özvegy”). Azért léteznek ettől humánusabb megoldások is!